Bethlen Kata Diakóniai Központ

Központunk az Erdélyi Református Egyházkerület egyik legnagyobb intézménye.

Szolgáltatásaink folyamatos javításának és bővítésének, ízletes konyhánknak és jól képzett személyzetünknek köszönhetően az elmúlt két évtized alatt Erdély legismertebb vendégházává és konferenciaközpontjává nőtte ki magát

Vendégszobáink, konferenciatermeink mellett intézetünkben kapott helyet az Agnus egyházi rádió stúdiója, a Református Nővérképző tantermei és titkársága, valamint a Református Kollégium lánybentlakása.

A Bethlen Kata Diakóniai Központ nem csak neve által emlékezik a XVIII. század nagyasszonyára, a református egyházat segítő Árva Bethlen Katára. Vendéglátóipari tevékenységünk legfőbb célja ugyanis Egyházkerületünk diakóniai projektjeinek anyagi támogatása.

Szeretnénk ezért köszönetet mondani mindazoknak, akik igénybe vették és veszik szolgáltatásainkat és segítenek törekvéseinkben!Árva Bethlen Kata – a kolozsvári Diakóniai Központ névadója

Árva Bethlen Kata írónő 1700. november 25-én született Bonyhán.

Apja, Bethlen Sámuel az enyedi kollégium világi kurátora, Bethlen János kancellár fia volt, nagybátyja, Bethlen Miklós a neves államférfi, kancellár és történetíró.

Anyja, Borsai Nagy Borbála 1717-ben a református hitben elmélyült leányát kedvenc mostohafiához, Haller Lászlóhoz kényszerítette feleségül. Katának nem lett volna ellenvetése a kellemes megjelenésű és modorú kérő ellen – csak az, hogy katolikus. Végül anyja fenyegetőzésére, hogy kitagadja, mégis beadta derekát, a házasság azonban nem tartott sokáig, férje 1719-ben meghalt.

A család nélkül maradt asszony egyik legfontosabb támasza, természetesen az erős református hitvalláson kívül, az írás volt. 1744-ben kezdte el önéletírását, és élete végéig folytatta. A csonkán maradt kézirat csak halála után, 1762-ben jelent meg Gróf Bethleni Bethlen Kata életének maga által való rövid leírása címmel*. A műben, amelyben hol bibliai pátosszal, hol a köznapi egyszerűség hangján szól élete eseményeiről, a memoár és a napló keveredik egymással, szerkezetét töredezetté teszik a közbeiktatott dokumentumok és levelek.

Még életében megjelent imádságoskönyve, a Védelmező erős pais, amelynek egyes darabjaiban a pietista ájtatosság és a puritán kegyesség szemlélete és stílusa keveredik. Írásművészetének jelentős részét képezi rokonságával, a Telekiekkel és a Rádayakkal folytatott kiterjedt levelezése.

Az irodalom mellett a református hit védelme és a magyar kultúra támogatása kötötte le minden energiáját. Olthévizi és nagyenyedi otthona valóságos szellemi központja volt az akkori Erdélynek. Mecénásként bőkezűen támogatta udvari papjait, köztük Bod Pétert, aki 1743 és 1749 között töltötte be ezt a posztot. Bod Pétert kisdiák korától iskoláztatta, külföldi tanulmányait is finanszírozta. Ő szerettette meg vele a régi magyar könyveket, így részben neki köszönhető Bod főművének, a Magyar Athenásnak, az első magyar irodalmi lexikonnak a megszületése.

Ugyanakkor szüntelenül kezdeményezte újabb és újabb könyvek kiadását, amelyek közül többet a maga költségén ki is nyomtattatott, így Nádudvari Péter 84 prédikációját, a Szentírás értelmére vezérlő lexikont, Keresztúri Pál Egyenes ösvény című munkáját. Kedves szokása volt, hogy barátainak, ismerőseinek, rokonainak vagy csak a magához hasonlóan magányos embereknek könyvet ajándékozott.

Bőkezűen támogatta az erdélyi református kollégiumokat is, hol pénzzel, hol könyvekkel segítette őket. Akárcsak második férje, végrendeletében ő is a nagyenyedi kollégiumra hagyta igen gazdag, ritka gyűjteménnyel büszkélkedhető könyvtárát – ez 1849-ben a szabadságharc idején porig égett.

Bethlen Kata 1759. július 29-én halt meg Fogarason.

Írói munkásságára a XX. század közepén Németh László esszéje, majd drámája irányította a figyelmet. Életéről Kocsis István is írt monodrámát Árva Bethlen Kata címmel.

Forrás: (Múlt-kor/MTI-Panoráma – Sarudi Ágnes)

http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=11642

*Bethlen Kata Önéletírásáról bővebben:

http://mit1800ig.webs.com/bethlenkata.htm